Térey János: A Legkisebb Jégkorszak
Prófétának nevezik a réges-régvolt írókat, mondókat, értelmiségieket, fel- vagy megvilágosultakat. Szövegeiket évezredek óta olvassák. Térey János A Legkisebb Jégkorszak könyve néhány éve jelent meg először, több kiadást ért meg, folyamatos beszédtéma. Talán azért is, mert prófétai megnyilatkozásnak bizonyult, elemzése és megfejtése, alkalmazása napjainkban is időszerű.
A könyv olvasásakor eszünkbe juthat, hogy az írók próféták is lehetnek, hogy mesterségükben ez benne lehet. Térey János előre látta a víruskorszakot – jégkorszakként. De vajon a jövőt megsejtette, avagy talán visszatekintett, még inkább beletekintett valamibe, amit nyelvnek vagy mélyléleknek is nevezhetünk? A könyvet a Covid19 sajátos módon időszerűvé tette, megörökítette aktualitását.
Miből is eredhet egy író jósereje? A közhiedelemmel szemben nem valódi jövőbe látásból, hiszen ami nincs, abba nem lehet beletekinteni, hanem a nyelvközeliségből, a nyelvbe-látástól, vagy még inkább a nyelvvel való kognitív azonosulásból. Az azonosulás nem csak szintaktikai, szemantikai és pragmatikai, de reflexív is. A próféták és írók esetében leginkább az utóbbi. A nyelv hordozza az emberiség, a közösség teljes tudását, tapasztalatát, múltba és jövőbe látását. Minden tudás a nyelvben van. Minden benne van, amiről tudunk, és minden, ami a tudásunk mögött, alatt, fölött van. Amennyiben van ott valami. A nyelv használója aktivizálja a nyelvben rejlő tudást, cselekvővé teszi, de meg is nyitja új ismeretek beengedésére, felszívására, megalkotására.
„Csak” használni, beszéltetni, dolgoztatni kell a nyelvet, és föltárja titkait. Ez lehet Térey János egyik írói elve. Mondja, mondja, mondja, írja, írja, írja azt, ami látszólag éppen eszébe jut, mintha lényeges közlendője nem lenne. Szövegörvénye a mélybe húz. De hol is van ez a mélység, van-e? A papíron mint papíron megjelenő szövegnek nincs mélysége, csak geometriai formája. Az örvényt a szintaktika-szemantika-pragmatika-reflexió együtt játéka indítja el vagy tartja fönn. Az erős forgás hova szív, húz? A szövegen kívülibe? A szöveg mijén kívülibe? Szintaktika, szemantika, pragmatika egyikük sem identikus és együtt sem azonosak a szöveggel, kívül is vannak, belül is. Ezeken kívül nincs semmi, mert valami számunkra csak ezek által van. Ám a reflexív szövegörvény ezeken túli hatást, sajátos szédülést, a szédülésben új felismeréseket nemz. A forgásban, körhintában, rulettben feltárulkozik az önmagát átadó olvasónak valami, egy korszak, egy életérzés, egy kultúra, egy politika vagy talán politika utáni kor. Bár itt, ebben a könyvben inkább letárulkozásról beszélhetnénk, ha a magyar nyelv ezt a kifejezést megengedné. Mi is ez az örvény? Társadalmi mélylélek, ha van ilyen? Az olvasónak az az érzése támad a könyv olvasása során, hogy megértjük, mi van, mi nincs, miért van és miért nincs, talán nem is lehet. Vagy mi lehetne, ha lehetett volna.
Jacques Lacan szerint a tudattalan úgy strukturált, mint a nyelv, „a tudattalan nyelv, ami most megszerezve az enyém, már az enyém volt, tudjuk”,[1] továbbá „a tudattalan nyelv”.[2] Bármennyire megvilágítónak is tűnik ez az állítás, igazságtartalmáról természetesen semmit nem tudhatunk („tudjuk”, mondja Lacan), hiszen a tudattalan azért tudattalan, mert nem tudjuk, nem ismerjük meghatározás szerint. Mivel tudat-nélküli, semmivel nem tudjuk összevetni, mert csak olyanokat tudunk összehasonlítani, amit a tudat birtokol. Ráadásul saját tudattalanunkhoz, feltéve, hogy létezik, közvetlenül senki nem fér hozzá, mi magunk sem. Egyrészt az ember számára semmihez sincs közvetlen hozzáférés, csak a nyelven és a fogalmakon keresztül, másrészt az sem manifeszt, hogy van-e egyáltalán itt mihez hozzáférni. Az egyes szám első személy kifejezésével kimondott „belső perspektíva” (Thomas Nagel) is csak azt kínálhatja
a nézőponttal rendelkezőnek, hogy ha homályos érzése van önmaga létezéséről, erről az állapotáról beszél, akkor a nyelv talán feltár, elmond valamit, a maga és más számára is. De az is lehet, hogy a nyelv nem tár fel semmit, pusztán statikai és dinamikai törvényeibe kapaszkodva él, lélegzik, pulzál minden nyelven és nyelvben létező. És akkor még a nyelv konstrukciós potenciáljáról nem is beszéltünk. Ezt használta ki Freud, akinek magának sem volt máshoz hozzáférése, mint a beszéltetett nyelvhez és az azt kísérő gesztusokhoz, a metakommunikációhoz. Azt, hogy van-e tudattalan, valójában nem tudjuk, lehet, hogy csak a nyelv játékai, a nyelv velünk játszása van. A nyelv játékai velünk és a világgal. Lacan együtt játszik a nyelvvel, amikor mondatát a „tudjuk” kifejezéssel zárja. Ha ez elmondható az egyén mélylelkéről, mennyivel inkább a társadaloméról.
Térey János 2015-ben megjelent beszélőregényét vagy szófolyamát egy járvány közepébe helyezi, járványéba, amely annyira biológiai, bioszociális, mint társadalompszichiátriai esemény, nem is esemény, inkább közeg, milieu, és mely elé Alexander Szergejevics Puskin Lakoma pestis idején költeményét illeszti, de nyilván idézhette volna Edgar Allan Poe A vörös halál álarca című novelláját is.
„Pestis! Szörnyű cárnő, fölér
A Téllel: pusztító veszély,
Henceg a gazdag aratással;
És napra éj az ablakot
Koccantja sírásólapáttal…
Akadnak segítő karok?
Mint vadóc Telek évadán,
Bezárkózunk Pestis okán!”
Az értelmező kulcsot is kezünkbe kapjuk, a járvány, a pestis a tél. A járvány jelenléte: az emberek lelkében, viselkedésében. Az európai kontinens szélein, Izlandon és Szicíliában kitörő valós vulkánok regénybeli metaforák. A két vulkán kitörése kis jégkorszakot eredményez, hosszú, hideg telet. Vajon hogy válaszol a budai hegyoldal? És reagál Pest (is)? Ez utóbbi válaszát nem tudjuk meg a regényből, mert a nagyobb városrészbe nem nagyon járnak a „regényhősök”, szerintük „koszos”. A kontinens szélein vagy azon kívül zajló tektonikus mozgások a földrész belsejét is megmozdítják, ahogy a járvány, a köd, a közeg észrevétlenül, de annál biztosabban mindig mindent áthelyez. A nagy változási folyamatokban az ember epizód a Föld, az ország életében, miközben érzése és legnagyobb filozófusai szerint ő nem csak a Föld, de az univerzum közepe, legkiválóbb lénye.
„Szertartásait elvégzi ezerszám ez a Föld
Az Ember pillanatnyi közbejötte,
Az Emberiség bárminemű hozzájárulása nélkül
[…]
A Földdel szemben bűnözni törpék vagyunk!
… Már itt az új
Nyomor nyitányaként a Nagy Vulkáni Tél.” (77.)
Az író nyugtatja olvasóit, ne izgassák föl magukat, főhősei törpék ahhoz, hogy
az országnak, a földrésznek ártani tudjanak. Nem tudják, és az író sem árulja el, mi valójában az ellenség, hol a vírus, honnan gőzölögnek föl észrevétlenül a mérges gázok. Kívülről? Belülről? A mélylélekből? A nyelvből? Hol gomolyognak és sűrűsödnek? A biokémiában vagy a computerekben? Az emberek egymáshoz való viszonyában? Az emberek egymásnak gyilkos vírusai? Térey János lelete szerint 2010 körül kezdődött a facebook-gyilkolás, a computerek és mobiltelefonok vírus jellegű támadásukkal megelőzték a nagy biológiai attakot.
„a zaklatás, a gyilkolás lélektana;
[…]
Emlékszünk […] 2010 körül
Gyűlöletcsapatok szerveződtek egyre-másra.
Kiborítandó lelkük szennyét, hulladékát,
Céljuk a nyilvános megszégyenítés volt.
[…]
És voksaikat fölváltották a gyalázó, anonim kommentek.
A sárdobáláshoz, lám, név és arc se kellett.
Figyeleméhségük hihetetlen szívóssággal párosult:
Vég nélküli sértegetések és fenyegetések,
Lesajnáló üzenetek […] Hamis profilt készítettek
A kiszemelt áldozat nevében […]
[…] egy nyilvános kivégzéssel fölért.
Az érintettek gyakran csak kerülőutakon
Szereztek tudomást […]
[…] lejárató szövegekről. Ezek elől pedig
Nem volt hova visszavonulni, sehol egy védett zug.” (143–144.)
Az ember: az univerzum ura, vagy legnyomorúságosabb, legaljasabb vírusa? Önmagát felfaló kannibálvírus. Van innen kiút? A gondolkodás? A tagolt, történet- és öntudatos eszmélés? Eszme-élés? Ez a legjobb képességünk? Fogalmainkon keresztül kapcsolódunk a világhoz és önmagunkhoz, az ember-vírus egy lépéssel többet kénytelen megtenni, mint a vírus-vírus. A vírus-vírust saját programja vezérli, öntudatlanul. Az ember-vírus azonban nyelve által kifejezett és általa is létrehozott fogalmain keresztül választhat a cselekvések közt. De választ-e? Ez egészen bizonyosan Térey János egyik kérdése.
Csak élő ember tud nyelvet használni és gondolkodni, és a gondolkodás fenn akarja tartani magát. E képesség tudomásunk szerint a világ legkülönösebb és legkiválóbb adottsága. Nem véletlenül írhatta a Teremtéstörténet szerzője, hogy Isten az embert saját képeként teremtette, és ezért lehetett a hit legnagyobb korszakaiban a tudatos gondolkodás, a filozófia művelése a tanulmányok középpontjában. Minél jobban és többet gondolkodunk, annál inkább azonosulunk Isten képével, vallották a középkorban. Eközben meggyűlt a bajuk az univerzálékkal, a létezőkkel és a lényegekkel, de a filozófia eszközével kezelték a kórt. A betegség, a vírus magunkban, a világban, a társadalomban és a biológiában csak gondolkodásra épülő cselekvéseinkkel, fogalmaink gondozásával tartható kézben. Így gondozd a vírusodat. Ha ez sikerül, akkor a sárkányunk gondozása szinte magától megoldódik.
A tudatosság tudatosságával támogatott gondolkodás célja csak az élet lehet, önmaga fenntartása. A gyilkolók, a zaklatók, a gyűlölködők a vírusgeneráló vírusok – antifilozófusok. Anti-emberek, Isten-Tagadók, „Isten” érthető itt akár a teológia és a hit, akár a legnagyobb Eszmény értelmében. A világháló terein nyilvános kivégzések, lefejezések zajlanak, digitalizálták a Joseph-Ignace Guillotin úr által tökéletesített, eredetileg Antone Louis feltalálóról elnevezett louisette-et (az internet végképp nem az egyetértés tere, a párizsi Place de la Concorde). Mi az új eszköz neve, és hol van felállítva? Zuckerberg? Zuckiette? A rosszal mint fogalommal és mint létezővel csak a jó fogalmával, annak keresésével szállhatunk szembe. A fogalmak, a jó fogalmának elemző tudománya a filozófia! Többet gondolkodunk, mint valaha, többet kell gondolkodnunk, mint amennyit gondolkodunk.
A filozófia az egyén, az individualitás, a személy megnyilvánulása. A személynek arca, neve van. A név és arc nélkül sértegetők és lesajnálók személy mivoltukat sem vállalják. Zuckiette segített visszalépni több mint kétezer-ötszáz évet. Ugyanis akkor kezdődött a gondolkodásnak az a fejlődése, mely aztán ezerötszáz évvel ezelőtt Boethiusnál a személy fogalmának kimondásához vezetett. Bár a személy fogalma továbbra is meghatározatlan, a jog, az emberi méltóság, a demokrácia, a morál nem mondhat le róla. Boethius (akit magát is kivégeztetett 524-ben Teoderik keleti gót király: veszélyes szakma a filozófia) szerint: „’a személy értelmes természetű, egyedi (önmagában megálló) állag’ (persona est rationalis naturae individua substantia). Ennek átalakításával Szentviktori Richárd definíciója: a személy ‚értelmes természetű, közölhetetlen létezés’ (naturae intellectualis incommunicabilis existentia)”. (vö. Magyar Katolikus Lexikon) A perszonalista filozófusok (Maurice Blondel, Gabriel Marcel, Romano Guardini, Martin Buber, Émmanuel Lévinas) teszik mindehhez hozzá, hogy a személynek egyedi arca, neve, tekintete van. Ezekkel a facebook és hasonló felületeken támadók nem rendelkeznek. A közösségi médiumok névtelenjei visszaléptek a szisztematikus és önmagáról tudó gondolkodás előtti időkbe. Biológiailag vagy informatikailag emberek, de már nem részesei az elmúlt két és félezer év civilizációs, görög, zsidó-keresztény mentális és kulturális fejlődésének.
Miután emberségüket, morális lényüket kivégezték, kísérletet tesznek áldozataik megsemmisítésére. Az internet névtelenjei ellen névvel nem lehet védekezni – máshogy pedig nem érdemes, nem szabad, hiszen akkor mi magunk is visszalépünk a történelem elé. Az egyén számára egyetlen lehetőség a névtelenséget engedélyező fórumok tudomásul nem vétele, az ilyen oldalakkal való kapcsolat teljes megszüntetése. A védett zug a facebook-on és az anonim támadásokat lehetővé tevő felületeken kívül van. A jogalkotó feladatai itt beláthatatlanok.
Térey János jégkorszakregénye ragályregény. Tél, csend, hó, halál, vírus: Térey karon fogja Vörösmarty Mihályt, körbevezeti a budapesti Sváb-hegyen. Ez lett. Hordák tartanak rettegésben városrészeket, betlehemi ruhában terroristák grasszálnak. Nem csak hegyvidéken, de az egész kontinensen:
„A betegeskedő Európában az emberek háromnegyede
Fizikai vagy mentális problémákról számol be […] – 39 százalékuk ingerültségre,
22 százalékuk pedig alvászavarokra panaszkodik.
Félelem, álmatlanság és testi lelki rossz közérzet”
„A békeidőre törő jég pusztulással fenyeget.”
„Olyan idegesítően pitiáner módon hull szét minden!
[…]
Sajnos nem olyan méltósággal,
Mint ahogy a világ legutolsó napján fog majd széthullani,
Mert akkor már az a tény is megnyugtató lesz önmagában,
Hogy nincs többé gondunk, nincs több nyavalyánk,
És nincs elintézetlen, megoldatlan ügy.”
A jégkorszak-metafora a közállapotok kifejezője, a vírus valójában kisebb játékos, mint amit a Covid előtt négy-öt évvel a szerző diagnosztizál. A nyelv és vele a gondolkodás szétesése, a tudattalan strukturálatlansága (azaz nem léte), a társadalmi lélek hiánya, az erkölcsi nihil, a nyeglék felszíni pávatánca egy szegény országban; bosszantó: nem az irodalmi mű, hanem amit kénytelen közvetíteni. Motiváció nélküli, napi étkezési, öltözködési, kommunikációs és nyelvi divatban elmerülő ad-hoc figurák örvénylése. Madách is elgondolta a jégkorszakot, de még nem látta, el sem tudta képzelni azt a pipogyaságot, amely a kilábalás- és felépülésképtelenség alapja, ami Trianonhoz vezetett, és ami Térey-Magyarországon egy műveletlen-nagyarcú jogászt Izlandról a magyar jégkorszakon keresztül a dubaji Magyar Kultúra Háza igazgatójává tesz. Ha ennyi maradt, ilyen emberek ragadtak itt a politikában Trianon után, akkor utólag igazolják ennek jogosságát.
Térey Jánosnak sikerült megírni a 2010-es évek felszíni analízisét. A mélyből nem mutat semmit – avagy a semmit mutatja. Ami mutathatatlan.
[1] „[L]’inconscient est langage, ce qui est maintenant acquis l’était déjà pour moi, on le sait.” Jacques
Lacan, Écrits, Paris, Seuil, 1966, 866.
[2] „[C]et inconscient c’est un langage”. Uő., Les structures freudiennes des psychoses. 16 novembre
1955, Paris, Association freudienne internationale, 1955–56, 24–25
(Megjelent az Alföld 2022/2-es számában, a borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Nagy Károly Zsolt fotója.)
Hozzászólások